Hallgatásom oka

Egy nagyon kemény bejegyzés következik. Hosszú idő óta gondolkozom rajta, hogy kiírjam vagy sem. Aki nem bírja a nyavalygásomat, az kérem, ne is olvassa végig. És akinek nem inge, ne vegye magára: DE AKINEK INGE, AZ GONDOLKODJON EL RAJTA!

Szóval, sokan tudjátok (már ha nem most kattintotok ide először), hogy 2006 óta gyöngyözök. Azóta úgy érzem, hogy megvan, amit szeretnék az életemmel kezdeni. Illetve sokan gyerekkorban tudják, hogy orvosok, tanítók, gyepmesterek, stb. akarnak lenni. Én nem tudtam - mert nem tudtam, hogy létezik ez a fajta gyöngyfűzés. Aztán megismerkedtem vele és elbűvölt. Az elején csak bukdácsoltam (ugye mindenki kezdi valahol), bevallom, hogy találtam olyan mintákat a neten, amiről később kiderült, hogy lopott. De szándékosan sose loptam mintát, nem továbbítottam és nem károsítottam meg senkit attól a pillanattól kezdve, hogy tudtam, hogy az fizetős minta és elvileg megvenni kéne. Sokáig nem volt pénzem mintákat vásárolni, ezért a neten fellelhető ingyenes mintákon tanultam. Majd elmentem 1-2-3 tanfolyamra, hogy tanuljak a nálam okosabbaktól technikai fortélyokat, okosságokat és főleg a szakmai etikát. Örülök neki, hogy az élet Dobos Évához vetett, aki nagyon is karakán ebben a tekintetben. Nincs kiskapu és nincs pardon. Mert ami az ő szellemi tulajdona, azt maximum ő adhatja oda neked, nem lehet és nem szabad mástól elkérni! Ennyi.

Egy idő után elkezdtem én is önállóan fűzni, mert már nem elégített ki az, hogy bizonyos gyöngyfajtákból, meghatározott menetben fűzzek. Az első 2-3 mintámat ingyenesen tettem közzé, mert úgy éreztem, hogy valamit vissza kell adjak az univerzumnak, hiszen én is ilyenekből fűztem az elején. Aztán az életem változása hozta a következő lépést: elkezdtem eladásra készíteni a mintáimat. Annak (is) a tudatában tettem ezt, hogy szerettem volna a saját agymenéseimet kifűzni magamból és a vele eltöltött időt pénzre váltani. Mert megtehettem volna, hogy visszamegyek irodai munkára, vagy kitanulni egy új szakmát és napi 8 órában azt dolgozni PÉNZÉRT! Mert valamiből meg kell élni. De a bátorításotok miatt maradtam a gyöngyös szakmában, több lábon állva persze. Hiszen a minták mellett eladom az ékszereimet is és 5 éve nyitottam egy webboltot is a gyöngyfűzés szerelmeseinek. De bevallom, hogy örök szerelmem (és emiatt állandó csalódásaim tárgya) a mintakészítés maradt. Mert fűzhetek szabadon és ha kialakul valami szép és egyedi, azt mintává alakíthatom. A folyamatot sokszor és sok helyen olvashattátok: az ember megálmodik valamit, vagy csak jön egy gyöngy ami megihleti. Majd elkezd fűzni, bontani, fűzni, bontani, ezt sokszor képzeljétek még el. Van, hogy napokig nem alakul olyanná, amilyenné akarom. Tehát DOLGOZOM egy fűzésen néha napokat! Majd ha már szép és tetszik, akkor újrafűzöm más színekkel. Ez azért kell, mert néha a metálfényezésű gyöngyök másképp viselkednek, mint a sima üveggyöngyök. Tehát fűzök egy újabb példányt, ami jó esetben is jó pár óra munka újra! Majd a mintakészítéssel is eltelik 1-2 nap, hiszen sok a munka vele, főleg ha azt akarjátok, hogy teljesen érthető és világos minták legyenek, hiba nélkül. Tehát ha láttok egy mintát a boltomban, amögött minimum 3 nap kemény munka van! Ehhez képest a boltban levő mintáim legmagasabb ára 1100 Ft! Ti hány órát dolgoztok ezért a pénzért? És ha valaki ellopja a mintámat és/vagy továbbadja másnak, mennyi óradíjamat küldi a kukába? Ti hogy éreznétek, ha a munkahelyeteken egy tollvonással megszüntetnék nektek azt a projektet amiből reméltetek legalább 1 heti fizetést? No, ezt érzem én akkor, amikor teljesen ismeretlen nevű egyénektől látok a neten megfűzött mintámat! Mert azt tudnotok kell, hogy MINDEN minta eladás után van nyoma annak, hogy kinek adtam el! Ráadásul nem csak a pénz kérdése zavar, hanem az is, hogy azt az ékszert én találtam ki, az én agyamból pattant ki, én kínlódtam vele és ha nektek megtetszik, akkor honoráljátok annyival, hogy megfizetitek érte az árát. Ráadásul sokszor tartok minta akciókat a boltban, ami azt jelenti, hogy akár féláron juthattok hozzá a kedvencetekhez.

Nagyon sokszor érzem azt, hogy abbahagyom, ha azt látom, hogy tetszik nektek annyira a kitalációm, hogy megfűzitek, de arra nem jut idő és/vagy pénz, hogy ezt megvegyétek, elkérjétek, megbeszéljétek vagy legalább megköszönjétek. Örökös szélmalomharcnak érzem, mert az időmet töltöm vele, de kenyeret nem hoz az asztalra, ha csak továbbítjátok másoknak. Nem 1-2 eset miatt nyüszögök most, mert évek során láttam csomót: pl. „2 Tiszi mintáért adok 1 Vezsuzsit” FB-on hozzám intézett mondat (úgy tűnik nem vette észre, hogy én vagyok a Tiszi). Vagy: olasz lány youtube-ra tette, amint lefűzi a karkötő mintámat. Persze, hogy ingyen! Vagy: neten reklámozott mintámhoz odaírja valaki, hogy kedvenc mintája, de tudom, hogy sose adtam el neki. Vagy: ingyen mintámat pénzes oktatáson oktatják, többszörös figyelmeztetés után annyit nyögnek be, hogy 2 gyöngyöt cseréltek benne. És még sorolhatom. De van egy határ ahol az ember már nem akarja tovább csinálni. Nálam most telt be a pohár. Ha a mintakészítésbe fektetett időmet máshol tölteném el, lehet, hogy nyaralásra is futná, de minimum nyugodtabb életre. Mert így csak azt látom, hogy az is megfűzte, meg az is, de nem fizetett érte, akkor miért is töltöm vele az időmet? Lopják az időmet, amiből mindenkinek csak meghatározott mennyisége van. A mintakészítésre fordított időm az olyan, amit én adok bele. Az időmet veszed meg, amikor mintát veszel. Amit megköszönök azzal, hogy a tudásom legjavát teszem bele abba a mintába. De ha továbbadod, akkor az időmből adsz tovább kérdezés nélkül másnak.

Ez a gondolatmenet egy segélykiáltás, mert nehezen teszem le a kezemből a gyöngyöket és nem is tenném szívesen. De karitatív jelleggel nem tudok ezzel foglalkozni, mert 3 gyereket kell felnevelnem. Ha a mintakészítést abbahagyom, akkor nem lesz több Tiszi minta. Ti sem dolgoztok ingyen, a fodrászom is pénzért vág hajat, a pékem is megkéri az árát a kenyérnek. Én is csak megélni akarok abból, amit tudok. Ha nem veszitek a mintáimat, mert nem szeretitek, azt megértem. De azt nem, hogy szeretitek, de nem fizettek érte. Sajnálom, hogy keményen fogalmazok, de kérlek, ne rajtam spóroljatok! Nem kötelező Tiszi mintát fűzni, nem kötelező szeretni a mintáimat. De igenis becsüljétek annyira, ha szeretitek, hogy kifizetitek azt az árat amit kérek érte. Messze nincsenek túlárazva a mintáim. Ahogy előzőleg is írtam, szoktam akciózni is. Pont azért szabok ilyen árakat, hogy aki akarja, ki tudja fizetni.

Higgyétek el, hogy aki mintát csinál, az tényleg sokat – baromi sokat - dolgozik vele, hogy nektek egy szép ékszer mintát adjon a kezetekbe. De ha a mintakészítőnek nincs pénzbeli visszajelzése is a munkájáról, akkor kénytelen máshonnan pénzt szerezni és nem lesz ideje mintát gyártani. Ha nem akarjátok megvenni (sok indoka van neki, elhiszem!), akkor legalább tiszteljétek annyira a gyártót, hogy nem lopjátok el.

Köszönöm, hogy elolvastátok és köszönöm, ha segítitek a munkámat azzal, hogy nem továbbítjátok, cserélgetitek és tanítjátok meg másnak a mintáimat.