Avagy: Hogy mire jó, ha az ember kényszerpihenőn van? :)
Mára sok mindent terveztem, főleg rohangászós munkáim lennének. De ahogy mondani szokták: Ember tervez, Isten végez. Tegnap lezárták a házunk előtti utat 3 napra. Illetve el tudnék menni, ha épp megvárnám azt a fél órát amikor épp nem az én házam előtt fordul az IFA vagy a markoló vagy a ToiToi-os kocsi, stb. A házunk a saroktól számítva a 4. ház és a kereszteződésben csinálnak valamit. Ahhoz lusta vagyok, hogy kimenjek nézelődni és kérdezősködni. Na jó, nem lusta, csak nem szeretem azt a fajta embert aki folyton ott ólálkodik ahol történik valami és minden részletet tudni akar. Ezért megvárom az ebédidejüket és úgy osonok el. De ebédidőig mit csináljak, amikor a mai délelőttöt a futkosós intézkedésekre tartogattam. Ismeritek ezt az érzést? Fel vagy készülve, hogy csinálsz valamit és közbe lép egy váratlan esemény és ott állsz és gondolkozol, hogy akkor mit csinálj a felszabadult időddel? Na persze, mehetnék mosni, takarítani, kertbe tenni venni... khm, valahogy jobban esett a képeimmel szöszölni na. :)
Szóval 100 szónak is 1 a vége: új blog fejléc készült, új kinézetet választottam és kicsit átszabtam még ezt azt. Azért ez még mindig az én blogom, ne aggódjatok :) Csak vágytam egy kis megújulásra. És ez egy régi beírás volt már a bakancslistámon. Szóval ilyenre is jó egy kényszerpihenő. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése