Régen, tényleg régen, kipróbáltam a kumihomózást. Tetszik maga a technika, de felhasználni nem sok mindenre használtam a tudást. Kipróbáltam csak zsinórokkal és gyöngyökkel is. Az egyik ilyen próba ez a karkötő volt.
Már akkor is írtam, hogy nem vagyok elégedett a befejezésével. ITT olvashattok róla, ha érdekel titeket az évekkel ezelőtti véleményem :)
Használat közben is sok baja volt neki. A gyöngykupakok állandóan izegtek-mozogtak, a kapocsmegoldás miatt meg amúgy is haragudtam magamra. Ezért csak ült a dobozban és sajnáltam, mert maga a kumihomó része tetszett. Olyan "én" színekkel készült és egyenletes és szép. Aztán kikaptam a dobozból és azt mondtam, hogy vagy szétvágom vagy kitalálok rá valami más megoldást.
Ez lett belőle.
És most végre tetszik :) A kapocs része biztonságosan be van ragasztva, ezért nem izeg-mozog már. A mágneses kapocs egyszerűvé teszi a felvételt. Viszont túl ezüst volt, így fűztem rá (és ezt is ráragasztottam, hogy ne mozduljon el) peyote csöveket amiket csiszoltakkal dobtam fel. Csini lett szerintem :)
Nem utolsó sorban látható az is, hogy egy gyöngyékszer nem megy tönkre az évek alatt. Ha vigyázunk rá és nem tesszük ki rossz behatásoknak, akkor szép és használható évek után is. Igaz, sokat volt dobozban, de ha rossz minőség lett volna, akkor ennyi idő alatt szétment volna már.
Nem utolsó sorban látható az is, hogy egy gyöngyékszer nem megy tönkre az évek alatt. Ha vigyázunk rá és nem tesszük ki rossz behatásoknak, akkor szép és használható évek után is. Igaz, sokat volt dobozban, de ha rossz minőség lett volna, akkor ennyi idő alatt szétment volna már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése