Nem gyakran szoktam a szűk családomról vagy a köréjük fűzhető élményeimről mesélni, mert ezt a blogot inkább a gyöngyök szeretetének tartom fent. De most olyanokat fűztem, amiket egy olyan személynek adtunk át ma, aki megváltoztatta Matyi fiam életét. És sajnos búcsúztunk tőle. Olyan tele van a szívem azzal a sok ellentmondásos érzéssel, hogy valódi, igazán nagy és értékes ajándékot nem tudtam fűzni neki. Fűztem, bontottam, sírtam, fűztem, bontottam... hetekig ez ment. Most átadtuk azt ami megmaradt a bontásból, de messze nem ennyit érdemel. Egy visszahúzódó, hangos szóra megrebbenő gyereket vett át és csinált belőle, egy barátkozós, nevetős, lakli kamaszt, aki szereti az osztályát, az osztálytársait, a tanárai nagy részét és hát az iskoláját. És ezt sose fogom tudni megköszönni Marynek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése