A napokban beszélgettünk férjecskémmel arról, hogy mennyivel jobb kedvem van az új házban és mennyire látszik is ez, a fűzéseimen. Illetve ti ezt nem látjátok, mert ti csak a végeredményt nézitek, de ő látja a folyamatot is. Az elmúlt pár hónapban, ha nekiálltam fűzni valamit, akkor az megfűződött úgy, hogy közben 1x-2x ugyan cseréltem benne ezt-azt, de a koncepció maradt, végig tudtam, hogy mit akarok és olyan is lett.
És akkor most jön ennek a medálnak a története.
Szokás szerint kiválogattam a gyöngyöket, amik belefértek a koncepcióba és elkezdtem fűzni. A befoglalás pillanatok alatt meglett, az alapja a medálnak is gyorsan kialakult. És itt jöttek a gondok. Az alapkoncepcióba a Zoliduók voltak. Végre fűzni szerettem volna velük, mert eddig sose jutottam hozzájuk.
Aztán fűztem-bontottam-fűztem-bontottam. Végül amikor már elég nagy lett a medál, úgy döntöttem, hogy nem tetszik, elakadt a folyamat, valami nem jó benne, így ollót kapott. Ennél a fázisnál döntöttem úgy, hogy nincs tovább.
Azért lefotóztam magamnak, hogy hátha később eszembe jut valami frappáns befejezés, mert az alapkoncepciót tetszett.
Na, elővettem más színeket, más golyókat, más bicone választás lett... elkezdtem újra. A koncepción nem változtattam, maradtak a Zoliduók. Hát hiába, ez is ollót kapott. Itt már látszik, hogy elvágtam, akkor jutott eszembe, hogy erről is kellene egy fotó, hátha jön az ihlet valamikor a befejezésre.
Végül hagytam az egészet és megint lecseréltem a színeket. Visszakerült a mézszín, került mellé barna, egy kis kékkel megbolondítva. De a Zoliduo kiesett a pixisből. Nem mondom, hogy ezt a medált megtartom. De legalább befejezettnek érzem.
Kivételek mindig vannak, ugye? Ez az a medál, ami nem hagyta megfűzni magát, bár a férjem szerint jó hatással van a nyugalom rám, ebben az új házban. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése