Perenna karkötő

Virágoskert. Ez jut eszembe erről a karkötőről :) Kedvenc fukszia színű biconjaim kerültek bele és ettől van ez az érzésem, hogy olyan mintha egy virágos ösvény lenne. Kis egyszerű darab.

A képek elég rosszak lettek. Pedig süt a nap. Még mindig nem találtam meg  tökéletes fotós sarkomat. És természetesen a fotós sátram is még valahol valami mélyén várja, hogy megtaláljam.

Mintáját keresd a TisziGyöngyben.

Odil medál

Azt mondtam, hogy befejezem a peyote fűzést egy időre. De amikor pont nem azt akarom fűzni, pont azt kívánja a gyöngy. Így hát peyote szárnyakat kapott ez a medál :) Nem egy nagy darab, sőt néztem, hogy nekem még gyűrűnek is tetszene.

Szerintem lesz mintája is. :)

Nélia fülbevaló

Kavargott a fejemben már egy ideje, de a peyote nem engedte kibontakozni. Mire kijött már leegyszerüsödött. Kissé más volt az eredeti elképzelés, de így is tetszik. A bonyolultabbat majd megfűzöm, amikor a gyöngyök is úgy akarják ;)

Mintája elérhető a TisziGyöngyben!

Peyote agymenés újra

Lehet, hogy most egy ideig felfüggesztem a peyote fűzést. Azt hiszem kifűztem magamból a peyote-ot :D De azért ezeket még mutatom, mert szeretem őket. Majdnem egyformák és mégsem. A szürkésben vitrail medium rivoli van, mégis inkább pirosasnak tűnik a képeken. Hihetetlenül tetszik pedig a színváltása a valóságban. A zöldnél meg kipróbáltam, hogy milyen lenne ha nem rivoli kerülne bele, hanem egy kicsit magasabb akril kaboson. Ráadásul lapos a háta a kabosonnak és még így is jól illik ide. Bevallom, hogy nem tudom eldönteni, hogy melyik a kedvenc színem és medálom most. Hol a szürke-piros, hol a zöld-sárga. Nektek melyik tetszik jobban?

 

Vízililiom

Még mindig szeretem a peyote technikát :) Igaz, hogy most a nyakláncrészt herringbone technikával fűztem. De így adta magát. Az egész nyaklánc fémmentes. A kapocs 2 lapos gyöngy, amit gombolni kell. 4 hosszban lehet a nyakláncot hordani, a 2 gomb és a 2 gomblyuk miatt. Öröm volt fűzni, remélem öröm lesz annak is, aki megveszi :)

Pentagonos 3szög medál

Nem ennek indult :) De ami lett belőle elsőre, az azonnal bontásra ítéltetett. Nem azért, mert nem volt jó az alapötlet, hanem mert a végeredmény nem tetszett. Az alapötletet megtartva variáltam át a 3szög medál másik oldalát, így lett belőle egy 5szög. Majd a közepe tűnt nagyon üresnek, így kapott egy kis színt :) Most nagyon tetszik.

Csipkés szélű négyszög

Még mindig a négyszögekkel játszom. Ez most kétoldalas, mert az egyik oldal fűzése közben rájöttem két dologra: az egyik az, hogy nem tetszik annyira sárgán, a másik az, hogy amúgy is fogyóban a sárga :D De most tetszik ez a dinamizmus benne. Hogy nem lapos, nem egysíkú. 

Négyszög magokkal

Ő az a darab akit fűztem, bontottam, megint fűztem, megint bontottam. Másnak indult, nem jött össze. Ezért lecsupaszítottam és kapott magocskákat. Ha zöld lenne, akkor borsócska lenne :D Valami fura hibrid ;) De így szinesen csak négyszög magokkal... vagy golyókkal.

Tanítónéninek

A legkisebb fiam új iskolában kezdett ebben az évben. Nem volt könnyű, de szerencsére jó helyre került. És így év végére ő maga rendelt ajándékot a tanító néniknek. Szerencsére az egyik ajándék már megvolt régebbről (a lila Nárcisz), így csak az újat kellett egyeztetnem a nagyon precíz és komoly "megrendelővel" :) A kérés egy fekete-fehér-türkiz Nárcisz medál volt! A végeredmény viszont engem is meglepett. Elegáns és mégis... hát tetszik na :)

Nagyon köszönjük a tanító néniknek ezt a jó évet :)

"Köszönöm" ajándékok

Nem gyakran szoktam a szűk családomról vagy a köréjük fűzhető élményeimről mesélni, mert ezt a blogot inkább a gyöngyök szeretetének tartom fent. De most olyanokat fűztem, amiket egy olyan személynek adtunk át ma, aki megváltoztatta Matyi fiam életét. És sajnos búcsúztunk tőle. Olyan tele van a szívem azzal a sok ellentmondásos érzéssel, hogy valódi, igazán nagy és értékes ajándékot nem tudtam fűzni neki. Fűztem, bontottam, sírtam, fűztem, bontottam... hetekig ez ment. Most átadtuk azt ami megmaradt a bontásból, de messze nem ennyit érdemel. Egy visszahúzódó, hangos szóra megrebbenő gyereket vett át és csinált belőle, egy barátkozós, nevetős, lakli kamaszt, aki szereti az osztályát, az osztálytársait, a tanárai nagy részét és hát az iskoláját. És ezt sose fogom tudni megköszönni Marynek!