Oldalak

hétfő, július 24

Séta az arborétumban

Mikor ezt a nyakláncot terveztem, nem tudtam, hogy jó lesz-e a végeredmény, vagy megint egy színes nyakláncot fogok horgolni ami szép, de nincs egyénisége.
Halkan jegyzem meg, hogy szeretem az egyéniségeket.
Aztán anyut rávettem, hogy fűzze fel nekem a mintát amit kitaláltam hozzá és szerencsémre megtette. No, nem valami komplikált a minta, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy elvállalta.
Nem sok időm volt mostanában fűzni, de nagyon tudnak hiányozni a gyöngyeim egy idő után. Így ilyenkor nekiállok horgolni. Mert azt 2-3 sor után is biztonságosan le tudom tenni. Nem kell pakolni utána, csak a dobozkájának a tetejét lezárni. Ezért ahogy anyu felfűzte én máris elkezdtem horgolni. 
És olyan lett mint egy történet. Ahogy elkezdődött kirajzolódni a minta benne, olyan érzésem volt, mintha egy ösvényen sétálnék és körülöttem mindenütt színes virágok nyílnának. Mikor végre befejeztem, már éreztem a kisugárzását, az erejét ennek a nyakláncnak. Tekeredik, csavarodik a minta is, a gyöngyök mérete is. Ettől önmagában is van benne egy hullám. Mintha völgyek és dombok között vezetne egy sárga szegélyes ösvény :)
Nem csigázlak titeket, mutatom.
Így kezdődött 

Itt már fél úton jártunk 

Majdnem kész :)

És itt a kész nyaklánc 

Örülnék a véleményednek :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése